A karate több százéves múltra tekint vissza. Egy Japánhoz tartozó úgynevezett RY-kyu szigetcsoport egyik szigetéről, egész pontosan Okinawa szigetéről származik.
Okinawa három nagy tartományra oszlik föl:  Suri, Naha, és Tomari tartományokra.

A Ming-dinasztia idejében került át a kung-fu művészete Kínából Okinawára, ahol ekkor már létezett egy sajátos önvédelmi rendszer. Az újabb önvédelmi rendszerek kialakulását siettette, hogy ebben az időben kizárólag a harcosok, katonák kiváltsága volt a fegyverviselés, s akinél fegyvert találtak halállal büntették családjával együtt. Az emberek tehát rá voltak kényszerítve, arra hogy valamilyen más módon védjék meg magukat, így érthető, hogy gomba módra szaporodtak a fegyvereket nem alkalmazó önvédelmi iskolák, illetve azok, amelyek bármiféle eszköz, vagy tárgy fegyverként való használatát tanították. Amikor a kung-fu eljutott Okinawára, ott keveredett a sziget ősi küzdőstílusával, és az irányzatok szintéziséből kialakult az okinawa-te néven ismert harcművészet.

A küzdőművészet kialakulását konkrét és praktikus okok idézték elő, és lényege a testi és lelki egészség megóvása, illetve az önvédelem volt. Célja: megtanulni a küzdelmet, hogy védekezni tudjunk, ha megtámadnak; vagy végezni a gyakorlatokat, hogy ellenállóbb legyen a szervezet, és jobban bírja a meditációt.

A felkelő nap országába tehát Okinawán keresztül jutott el a karate.
A kifejlesztett harcművészetet egyszerűen csak okinawai-te néven ismerték sokáig, később mikor mindegyik tartomány különböző sajátságokkal felszerelkezve szétválasztotta mozgásrendszerét, az egyes stílusok névadói azok a tartományok lettek, ahol kialakultak /Naha-te, Suri-te, Tomari-te/.

Mielőtt tovább vizsgálnánk a karate történetét, nézzük meg mit is jelent az a japán kifejezés: karate-do. A "kara" üreset jelent, mely utal az üres, fegyvertelen kézre (ez az értelmezés az elterjedtebb). Van azonban egy másik, mélyebb jelentés is, amely a zen terminológiájából ered. A zen szerint az üresség szellemi készenléti állapotot jelent. Sok leírás ismert, amelyek a zen alapján az ürességet, mint szellemi állapotot igen fontosnak tartják az élet mindennapi tevékenységében, a képzőművészetekben, és a karatéban is. A "te" jelentése: kéz. A "do" jelentése hasonló a kínai tao jelentéséhez: út, járás, változás, természet, világtörvény, világrend, erény, stb. Tehát a karate-do lehető legegyszerűbb értelmezése: "üres kéz útja", vagy üres, puszta kéz útján való küzdelem.

Okinawán két vezető forma alakult ki:

  SHOREI - erőteljes, kemény
  SHORIN - lágy, gyors
     
Ennek a két stílusnak a nagymesterei, akik először forradalmasították a harcművészetet ITOSU YASUTSUNE (Suri-te) és HIGAONNA KANRYO (Naha-te), ők oktatták először iskolában harcművészetüket.

Japánban a karatét két okinawai mester Funakoshi Gichin - a Shotokan megalapítója - és Mabuni Kenwa - a Shito-ryu megalapítója - kezdte el terjeszteni. Először 1915-ben Kyotóban, majd 1922-ben Tokióban Funakoshi mutatta be rendszerét /sok szakkönyv ezt a dátumot tartja a tradicionális japán karate kialakulásának/.

MABUNI KENWA 1893 -ban született és 10 éves korában kezdte el a karatét tanulni.
Mindkét nagy okinawai mesternek tanítványa volt, és miután mindkét stílust elsajátította, Tomari tartományba ment, ahol Aragaki mesternél a Tomari-te rendszerét tanulmányozta, majd 1930-ban Kyotóban megalkotta saját rendszerét, a négy vezető tradicionális karate stílus egyikét, a SHITO-RYU-t.

Stílusát a tanítómesterei iránt érzett tiszteletből nevezte el így, amelyben harmonikusan egyesítette a két stílust:

  S - Sihan - nagymester
  HI - A HIGEONNA írásképéből származik
  TO - az ITO írásképből származik
  RYU - iskola

1957-ben Mabuni mester halála után a Shito-ryu négy részre szakadt.
Hayashi-ha Shito-ryu
Shitokai Shito-ryu
Shukokai Shito-ryu
Itosukai Shito-ryu

 A modern karate egyik legnagyobb és leghíresebb képviselője TERUO HAYASHI a Hayashi-ha Shito-ryu megalapítója. Soke Hayashi az általa létrehozott Shito - ryuban 10. danos.
Teruo Hayashi nemcsak a Hayashi-ha Shito-ryu megalkotója, hanem a Kobudo másnéven a Kenshin-ryu alapító nagymestere is, amelyben 10. danos.
Hayashi mestert kiváló szaktudása és munkája elismeréseként a Japán Karate Szövetség vezetőjévé választották és ezzel a tisztséggel megkapta  a 9. dant, amely a karatéban a legnagyobb rangot jelentette. Hayashi mester tagja volt a WKF (Karate-do Világszövetség) döntő bizottságának is.
Hayashi mester 2004. évben elhunyt.

Az alapító mester halála után Hanshi Julius Thiry (8. dan) lett a stílus első embere és megalapította a Hayashi-ha Shito-ryu International világszervezetet.